/Warp/
Elvarázsol, kikapcsol, táncra perdít, utaztat, sokkol, meglep. Meg talán még ezeknél is több dolgot hoz ki az emberből Flying Lotus harmadik albuma. Nincsenek korlátok és határok: elektronika, hiphop, nemhiphop, experimental, house-szerű beütés (Do The Astral Plane). Nem új találmány, mindössze csak annyi, hogy a tizenhét számos lemez minden darabja pszichedelikus élményeket vizionáltat a hallgatóval. Lebegő űrzene, dimenziók találkozása, bolygók együttállása. Sodró zajok a nyitótételben, majd a ’Pickled!’ basszusmenete készíti elő a ’Nose Art’ című szerzeményt. Ezután már csavar, csak most jön az igazi intro, mely után a cucc egyik csúcsa a ’Zodiac Shit’ úszik be. A nyugalmat valami megtöri a szám felénél, s egy súlyos, robosztus erejű hangképekkel tűzdelt rap alapba torkoll a kezdeti harmónia. A Radiohead-es Thom Yorke vendégjátéka üdítő, majd ismét egy borulás: az ’Arkestry’ sötét bugyrainak atmoszféráját a gyönyörű tenor szaxofon próbálja felhúzni. Valamennyire sikerül. Az első meghökkentő videóklip ’ Mmmhmm’ című felvételhez készült, melynek ködös sztorija teljesen arányos a zenével. Lenyűgöző absztrakciók egy modern albumon - „kőrappereknek” nem ajánlott.
Elvarázsol, kikapcsol, táncra perdít, utaztat, sokkol, meglep. Meg talán még ezeknél is több dolgot hoz ki az emberből Flying Lotus harmadik albuma. Nincsenek korlátok és határok: elektronika, hiphop, nemhiphop, experimental, house-szerű beütés (Do The Astral Plane). Nem új találmány, mindössze csak annyi, hogy a tizenhét számos lemez minden darabja pszichedelikus élményeket vizionáltat a hallgatóval. Lebegő űrzene, dimenziók találkozása, bolygók együttállása. Sodró zajok a nyitótételben, majd a ’Pickled!’ basszusmenete készíti elő a ’Nose Art’ című szerzeményt. Ezután már csavar, csak most jön az igazi intro, mely után a cucc egyik csúcsa a ’Zodiac Shit’ úszik be. A nyugalmat valami megtöri a szám felénél, s egy súlyos, robosztus erejű hangképekkel tűzdelt rap alapba torkoll a kezdeti harmónia. A Radiohead-es Thom Yorke vendégjátéka üdítő, majd ismét egy borulás: az ’Arkestry’ sötét bugyrainak atmoszféráját a gyönyörű tenor szaxofon próbálja felhúzni. Valamennyire sikerül. Az első meghökkentő videóklip ’ Mmmhmm’ című felvételhez készült, melynek ködös sztorija teljesen arányos a zenével. Lenyűgöző absztrakciók egy modern albumon - „kőrappereknek” nem ajánlott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése