eckülepszia: november 2010

A Firmával indult, Az idő uraival folytatódott, a Rapmotellel pedig beért egy történet. Budapest megrögzött lokálpatriótája a nyár végén friss anyaggal jelentkezett, melyet Dj Koolkasko és ő mixelt egybe. A lemez oroszlánrészét az évek alatt felgyülemlő közreműködések teszik ki, de van a fiók mélyéről előkerült AIU darab, élő cucc és vadi új nóták. A Mappa névre keresztelt kiadvány további érdekessége, hogy a graffitis múlt eddig nagyközönség számára nem látható vizuális gyöngyszemeit is megmutatja egy félszáz oldalas grátisz kiskönyvben. Bankossal beszélgettünk.

New Noise: A cuccot hallgatva és nézegetve az a kérdés merült fel bennem, hogy most a blackbook-hoz van a CD vagy a CD-hez a blackbook?

Bankos: A cd-hez a blackbook. Érdekesség, hogy a legrégebbi rajz amit beleraktunk 93- 94-es Az ötlet már régóta megvolt, de eddig nem volt mihez ellőni igazán. Régóta gondolkodtam egy ilyen anyagon, amin rajta vannak ezek a válogatások, illetve olyan számok, amiket soha nem hallott senki, például amiken másokkal közreműködöm. A saját ismerőseimmel tapasztaltam leginkább, akik meghallgattak nálam számokat és csak néztek, nem is tudtak róla. De a még idegesítőbb, hogy a régi számokat sem és így nem értették. Volt olyan, hogy mellettem állt egy másik ismerősöm aki rappelte hangosan a szöveget vele és így néztek a többiek, hogy ez meg mi? Ezt nagyon sokakkal átéltem. Olyanokkal, akiknek mondjuk kedvencük a B-oldal lemez és egyszerűen nem vágták a közreműködéseim. Ez annyira gyűlt bennem, hogy mindenképp akartam egy ilyet csinálni, csak nem voltam tisztában még akkor hogy milyen formába legyen. Végül Kaskoval összeraktuk: csak magyar cuccok és főleg csak Bankos közreműködések.

NN: Jó ideje be volt harangozva a Bankos és Koolkasko bemutaja Pesti mese album. A három Mappára került 2010-es dal erre ment volna?

B: Mind a három új szám már készülőben volt és igen valamelyik célirányosan arra készült. A Mappa alcíme is fontos volt számomra: „Vissza a jövőbe a múltból” Inkább a régi cuccok miatt lett ez, mert van közülük olyan az anyagon, amit még letölteni sem lehetett. Mindenki el tud csípni egy olyat, amit még soha életében nem hallott. A végén vannak pont a 90-es évek közepétől a végéig elkészült dalok, ebben is illeszkedik az alcímhez a szelekció miértje. Meg hát mindenkivel először úgy van, hogy kezdődjön a régiekkel aztán a vége a jó, de nálunk csak azért is fordítva van.

NN: Pont a finálé az egyik legdurvább, a ’Miről is van itt szó?’, ami a legendás kelet-európai hiphop válogatáson, az East Side Unia 3-on jelent meg még 2003-ban. Ez a dal például végigmegy, nem csak a saját verzéd…

B: Nem véletlen, hisz nálunk a Kriminalban is ez az egyik legnagyobb kedvencünk. Talán ez a legprofibb a régiek közül. Hangulatában is nagyon jó, de inkább az, hogy ez már a végkifejlett volt.

NN: 52 oldalas kis könyvbe szkennelve hazai és nemzetközi firkászok rajzai és skiccei kerültek be. Hogy jött az ötlet?

B: A blackbook koncepciója úgy jött, hogy egyrészt kicsit előtérbe akartam hozni újra az firkászok életét és mivoltát, mert nagyon kezdenek háttérbe szorulni. Ráadásul nem is annyira jók sokan, de azért még mindig van keménymag, aki viszont igen. Nekik bele is került a rajza a könyvbe. Én úgy voltam vele, hogy csak abban az esetben legyen könyv, hogyha ténylegesen olyan lesz, mint egy mini-blackbook. Például nincs a borítóra írva semmi ha a kezébe veszi valaki. Nincsen benne gépelt üzenet, semmi: csak firkák. Illetve a másik oktató jellege az a könyvnek, hogy a mai ténylegesen tizenéves firkászokkal, akikkel véletlenségből szóba elegyedek vagy találkozok, akkor az derül ki, hogy hát neki nincs is blackbookja. Életében nem rajzolt kockás füzeten kívül meg amúgy is csak tagelni szokott. Célom volt, hogy lássák meg miképp is volt akkor.

NN: Rajzolgatsz amúgy mostanában?

B: Előfordul, de mondjuk inkább csak telefonálgatás közben. A lényeg, hogy aki valaha ezt hosszabb ideig csinálta, nem hal ki belőle soha.

NN: Pár szóban elmondanád kinek a segítségével készült ez a lemez?

B: A teljesen új számokat a Pocket Rocket Stúdióban Fejes Sándor Richárd vezérlete alatt vettük fel, a kész anyagot pedig Fegyverneky Sánsor keverte le. A mixet, a tracklista kiválasztását és a nagyjábóli sorrendet Kaskoval ketten csináltuk fele-fele arányban. A matricákat én terveztem az anyaghoz.

NN: Sokakat érdeklő kérdés: miért pont Mappa válogatás és miért nem Pesti mese album végig új zenékkel?

B: Ennek a lemeznek semmi köze a Pesti meséhez - ez egy teljesen különálló projekt. A Pesti mese már régóta készült és készül most is jelen pillanatban. A Mappa ötlete jött, megcsináltuk és ennyi.

NN: Az mennyire új dolog hogy zenéket/alapokat szerzel?

B: Régóta írogatok, de soha nem csináltunk meg egyet sem. Inkább csak így hobbi szinten. A Pesti mesén mondjuk biztosan lesz egyébként. Meg a zeneírás ott kifullad nálam,hogy keresek valamit amit kedvem szerint összerakok ahogy akarom, aztán írok rá egy dobot vagy egy basszust vagy valamit és ezt tovább adom egy olyannak aki továbbgondolja. Vagy például kiszedek egy mintát, hogy ezt így akarom és megcsináltatom valakivel.

NN: A Mappára rendezett közreműködések közül melyek a kedvenceid és hogy ítéled meg az album fogadtatását?

B: Igazából ragaszkodtam egy ilyen lemezhez mert tényleg kíváncsi voltam mit szól a közönség hozzá. Azért kicsit féltem a „mixtape-hangulattól”,mert azok nem nagyon fogynak annyira jól a saját kiadványainkban tapasztalva, mint egy album, de ugye direkt ezért lett kitalálva mellé ez a könyv. A mostani közreműködésekből van nagyon sok kedvencem: például a Menekülő ember Tibbahval és Phattel. Meg hát a régi AIU- és Firma-korszakból az összes. Amikor odaadtam a könyvet a többieknek a Kriminalból, meglepődtek. Nem reklámoztam, senkinek nem mondtam semmit róla, de közben ezerrel ment vele a meló. Amikor felkerültek ezek a matricák akkor már volt a boltokba és akkor adtam oda a kezükbe,aztán csak néztek. Hazavitték a barátok, meghallgatták és utána jöttök az sms-ek meg az e-mailek, hogy mennyire jól esik így egybe ezt a cuccot hallani. A saját körömben abszolút pozitív amúgy a fogadtatása, de ahogy körbenéztem más fórumokon, ott is többnyire jókat mondanak a Mappáról.

NN: Ha már szóba került a Kriminal, mik a tervek mondjuk még idénre?

B: Szeretnék klipet az új dalok valamelyikéhez,de még nem tudom hogy fog összejönni. Hogyha most ténylegesen ezzel foglalkozunk, meg ha ebből élünk, akkor a minimum, hogy ezt megcsináljuk, aztán majd hogy hogyan alakul azt meglátjuk. A Pesti mese megjelenése nem kizárt, de nem hiszem, hogy 2010-ben elkészül.. Nagyon sokat dolgozunk rajta és még nagyon sok munka van vele. Ami biztos: Norba második szólója az ’Agykontroll’ érkezik még az ősszel, illetve az NKS ’TDI’ nagylemeze is várható hamarosan. Régóta gondolkodunk továbbá a Kriminalhoz köthető év végi parti, azaz a Krime City Jam-ek folytatásán, s reméljük, valamilyen formában ez is realizálódik.

NN: Milyen véleménnyel vagy a hazai rapről? Menjünk vissza kezdetekhez, induljunk ki az 1996-os Magyar Rap 1. lemeztől mondjuk

B: Azt gondolom, hogy akkoriban több volt a tehetséges ember és kevesebb volt az olyan, akiről tudtad, hogy soha többé nem csinálnak már semmit. De szerintem olyan is volt, aki nagyon jó volt, de soha többé nem csinált mégsem semmit. Ma pedig iszonyatos ömlesztés van. Mindenki hasonlít a másikra, már a nevükben is, a külsejükről és a stílusukról nem is beszélve. Nagyon egyforma minden szerintem. Nem tűnik ki senki és nem látok annyi kreatív embert. Ezt a gengsztereskedő vonalat például nem is hallgatom, de ha mégis belebotolok, egyszerűen nem értem mit akarnak meg hogy ennek mi köze van a hiphophoz.

NN: X idő után mi a motivációs tényező nálad?

B: Mindenképpen az alkotóvágy és a szenvedély. Pláne hogy a zene mennyire egyszerű és nehéz sokszor: kihívás és szórakoztatás egyszerre. Nem tudom én nem érzem azt, hogy ennek ne lenne értelme. Amit látok viszont, hogy furcsán kezd eldeformálódni ez az európai hiphop vonal. Kezdetben az első lépések hasonlóak voltak, mint itthon: breakesek (pl. Pair Et Posse) és firkászok(Firma) rappeltek meg voltak a telepről a formák. Nagyon hitelesnek tűnt és ez tök egészséges is volt akkor. Most itthon és Európában is nagyon gyakori egy vonal,ami nem olyan rossz hangzásra, de basszus mi a fa****ról beszélnek, azt a mai napig nem értem és nem tudom elfogadni?

A 2008-as közös lemez folytatása már a kezekben: a legendás The Artifacts mikrofonos El Da Sensei ismét kedvenc európai producereivel dolgozott, név szerint a Little és Dj Chwial lengyel párossal. A végeredmény egy izmos rap album: nyomulós zenékkel, vaskos szövegekkel, sok-sok karccal. A lemezjátszó hangszerként funkcionál, hisz szinte minden számban van valami szkreccs-betét. El jellegzetes hangja és szövegei olyan elementáris erővel viszik végig a motyót, hogy magas szinten tudja tartani az érdeklődést a legkülönbözőbb témák közt lavírozva. A közreműködők vagányat tolnak: mind a veterán MC-k (Treach, Sean Price), mind az újabbak (Reks, John Robinson) hozzáteszik a magukét. Hiányérzet viszont a Pain című zseniális dal gyenge fekete-fehér videóklipje feliratokkal: ilyesmi stílusú mozgóképes anyagokból mérföldekkel jobbak vannak. Összegezve viszont, aki karmolja a régi, koszos hangzást, fogja a Nu World-öt is.

A kritika a december elején megjelenő New Noise magazinban lesz olvasható a hiphop rovatban egyéb album- és programajánlók, valamint egy Norba interjú mellett.